Éjszaka felszökik a láz,
Ma éjjel mindennek vége.
Éjszaka mindenki színész,
Mért fájna bármi, nevess végre!
Koszos kis bár, sokan vannak,
Sötétség borul a városra,
A pénzemért likôrt hoznak,
Itt nincs megváltás számomra.
Ez az a dzsungel, ez az az ösztön,
Üvöltözünk és táncolunk,
Nincs nevünk, senki se ismer,
Senki se tudja, hogy kik vagyunk.
Vagy önmagunkért vagy valami másért,
Szédülünk és pezsgôt iszunk,
Egy élet kell, amit érdemes élni,
Egy fájdalom, amihez ragaszkodunk.
Bárcsak lehetnék dob, csak dob,
A trópusok forró éjébe kiáltó
Dob!
Csak dob! Csak dob!
Csak dob! Csak dob!
Szabad célok!
Nem értem, amit mondasz!
Nem érted, amit mondok?
f*gylalt lángol, kígyó sziszeg,
Érzem, az éjszaka egyre forróbb,
Van aki mindig menekül,
Mindig egyedül
Ma éjjel nálad
Körös körül a végtelen űr
Azonosítatlan éneklô tárgyak
Bárcsak lehetnék dob, csak dob,
A trópusok forró éjébe kiáltó
Bárcsak lehetnék dob, csak dob,
A trópusok forró éjébe kiáltó
Dob!
Csak dob! Csak dob!
Csak dob! Csak dob!