Büszke, harcos, kalandor nép
Volt a magyar nemzet
Kétélũ kard, mely ha moccant
Jobbra-balra sebzett;
S jobbra-balra, merre fordult
A fegyvernek éle
Puszta lett a népes ország
És üvöltött rajta végig
Farkasok zenéje
"Ázsiának sáska-féle
Kóborló pogánya
Isten a te lelkedet bár
Mind pokolra hányja!
Ne legyen az üdvösségben
Soha semmi részed:
Lelked üdvösségeért nem;
De saját bõrünk javáért
Megtéritünk téged."
Legott a királyi székre
Német ember hágott
Aki fogta, másnak adta
Titkon az országot
S azzal, hogy másnak adta
S a magyart megrontá
Iszonyú belháborúban
Magyar a magyarnak vérét
Esztendõkig ontá
Attól kezdve többször is volt
János pap országa
Sült galamb, borral folyó ér
És ingyen-kaláka;
Melyekért a jó magyar nép
Mindenét oda adta
S tett olyat részeg fejével
Hogy, mikor kijózanodott
Siratta
Most is vannak, akik ilyen
Hizlalóba vágynak:
Lomhán a gyomornak élni
És élni az ágynak;
Kik elõtt, a hashoz mérve
A haza sem drága
S midõn ez küzdésre készti
Felsohajtnak: jöjj el, (jöjj el)
János pap országa