Levertem én az asztalról a kőre egy poharat,és széttörött.
Sabálytalan tócsa maradt szűk konyhánk kővén
A borom oly érdekes volt.
Ujammal elvezetni rajzolgatni ezt meg azt
Brből kövön
Először is Ida néném elgördült alakját rajzottalm meg
Hátába kést mit férje szúrt
Ki ormótlan csizmát viselt.
Majd Ida néném la**acskán madárrá alakult és elrepült
Sírjak vagy nevessek én?
Oly csúfak voltak konyhánk kővén
Úgy ahogy rajzoltam én
Vén Ida néném szegény, szegény
A nénikém a férjét följelenti mint volt nyilast
Kia alázatos ábrázattal védekezik
A kővön.
Ezt az ügyet egy bíró akasztással zárja le
Persze a kötél borból!
Egyre fogyott vörösborom
De ezért még lerajzoltam magamat
Rút figura mely kőre csak rajzol rajzol
Már attól tart a kőre kit rajzolztam az a figura, ki én vagyok: ott marad
Sírjak vagy nevessek én
Oly ronda voltam konyhám kővén
Úgy ahogy rajzoltam én csúf magamat
Szegény, szegény
Sírjak vagy nevessek én oly ronda voltam konyhánk kővén
Úgy ahogy rajzoltam én
Csúf magamat...
Szegény, szegény.