Az a kamasz, az a kamasz,
Éljen a gyönyörű, buta kamasz.
Az a kamasz, az a kamasz,
Szélfújta ragyogó, kicsi tavasz.
Idézem azt, azt a kamaszt,
Én bennem lüktető,
Véremben fészkelődő pimaszt.
Buta kamasz, suta kamasz,
Szó, fegyver hazudik,
Mindig csak te tudod az igazt.
Mi az igaz, te tudod azt,
Így maradsz mindig magad
Egyedül végül, kamasz, csak te maradsz.
Százezer hazugságot hegedül a sok ravasz,
De te, kamasz, állsz tényeknek elé,
Te kicsi Tiennamen tavasz.
Tankok elé, sortűz elé,
Állsz fehér ingesen,
És aztán szépen ott belehalsz...
Lőtt Bukarest, dőlt Budapest,
Rád lőni Peking sem volt rest.
Buta kamasz, meghiszem azt,
Ha ők győznek, mind csak téged keres.
Buta kamasz, a sok ravasz,
Rád vág, ha megtorol,
S aztán az alkunál csak te zavarsz.
Belezavarsz, kicsi kamasz,
Téged kell ölni csak,
S alkunál láb alatt, csak te maradsz.
Suta kamasz, sovány vigasz,
Szó, fegyver hazudik,
Végül csak te tudod az igazt.
Mi az igaz, mi az igaz,
Szó, fegyver fölötti
Kész tények ellenére vigasz.
Benned van az; te vagy a dac,
Így maradsz végül mindig egyedül
Magad, kamasz, mert nem igaz.
Százezer hazugságot hegedül a sok ravasz,
De te, kamasz, állsz tényeknek elé,
Te kicsi Tiennamen tavasz.
Az a kamasz, az a kamasz,
Éljen a gyönyörű, buta kamasz.
Az a kamasz, az a kamasz,
Szélfújta ragyogó, kicsi tavasz.