Közel is
És messze is istenek,
Zeusz, Apollón, Taurisz,
S mi tízezren kivonulunk
Anabaszisz.
Világunk,
Napunk hűvösödik,
Kivonulunk, katonák, indulunk,/
De nem nyugovóra,mint a madár,
Katonák,
Amelyik
Zsákmánytól boldogan
Lehajtja istenek ölébe,
Zeusz és Apollón ölébe
A fejét.
Közel
És messze is istenek,
Kivonulunk,hogy otthon egy lakomán,/
Hogy otthon egy hatalmas lakomán/
Részegen,
Egy lakomán
Mi tízezer istenek,
Xenophon, Apollón, Taurisz,
Egy lakomán részegen majd
Istenek legyünk.
Az ősi csarnok visszazengő hangokkal teli,/
A lábvért zörren, a pajzshoz magát széles kard veri,/
Hegyeken, völgyben, tengeren,csillogó folyón,/
Nehéz mellvértben, hegyen és völgyben, Zeusz és Apllón./
Csak jel vagyunk,
Csak jel vagyunk, katonák,
Kivonulunk, hogy otthon egy lakomán,/
Hogy otthon Görögországban/
Szobrok legyünk.
Tág messzi rétünk, a rét, katonák, a rét kaszára ért,/
Tízezren együtt, vasmenetben zörög a pajzs, a vért,/
Magas hegyekben örök hó őrzi magát,/
És mi csak jel vagyunk, mögöttünk istenek, katonák./