Itt van. Én majd integetni fogok Ön után, kedvesem.
Én nagyon szeretlek titeket,
Éppen mielőtt elmentek,
Megváltozik az arcotok,
Elutazók.
Nagyon szeretlek titeket
Nézni, ahogyan elmentek,
Vonatok leghátsó lámpái,
Távolodók.
Nagyon szeretek állni ott,
Vonatok, nézni utánatok,
Szeretlek, édes fájdalom,
Hogy én maradok.
Így a fiatalember elment, Vizi pedig elhatározta, hogy nem néz utána, és mondta, hogy: -Gyáva! Ne integess utánam, hanem gyere velem! Nincs szükségem ilyen alakokra. Mondta, és arrébb lépett. És egy pénztárfülke előtt találta magát, ahonnan két hatalmas női szem meredt ki rá, rengeteg dioptria mögül, pluszba még ciklámenszínű rúzs a szájon, így. És a száj a következőket mondta: -Én vagyok a pénztárosnő. Mit akar tőlem? Vizi benézett, és azt mondta: -El akarok innen utazni máshová, érti? A száj ciklámenszínűen mosolygott, és Vizi ezt hallotta: -Nem maga az első, ide naponta kijárnak a magához hasonlók jegyért, de hallga**on meg engem. Van itt más sors is, nemcsak a maguké.