Egy vőlegény, egy vőlegény
Jön majd helyettünk,
Szálas lesz, 81 kiló.
Vőle-vőle-vőle vőle-vőlegényünk,
Éppen a helyünkbe való.
Jól látom, szálas lesz, aki lép helyünkbe,
Éppen a helyettünk való.
Jól elcsábítja, jól elcsábítja,
Mit elcsábítottunk volna mi.
Ének dicsérje, aki jön helyünkbe,
Fecsérelt helyünkre ki jön.
Új évad érkez fecsérelt helyünkre,
Fecsérelt helyünkre ki jön.
Egy vőlegény, sunyítva róka-úton,
Jön, jön, jővőnek fia.
Új évad érkez fecsérelt helyünkbe,
Nálunk különb lesz, na ja.
Értettük volna a szót,
Értettük volna a szót,
A lánybúcsúztatót.
Mások esküvőjén így leszünk tanúk,
Igen mondáskor hátul állhatunk,
Többé ilyen nem lesz, mint milyen mi vagyunk.
Mondanánk az igent, de nincsen tanúnk.
Új vőlegények jönnek rejtekutakon,
Lesznek esküvők még, megjósolhatom.
Egy pillanat, úgy érzem, teljesen tisztán látok valamit.
Megvilágosodásom van!
Úgy érzem, hatalmas villanást látok, gigászi vaku!
Hatalmas fény, mekkora fény!
Persze, persze, a vőlegény!
A vőlegény, aki jön majd helyettünk
S a lányokat mind elviszi.
Végleges vőleg, végleg vőlegénye,
Mély nyomot őrzünk, semmit.
Így lépnek, lépnek,
Így lépnek nyomodba nyolcvanas évek emberei.
Ének dicsérje, aki lép helyünkbe,
Fecsérelt helyünkre ki jön,
– a vőlegény!
Új évad érkez fecsérelt helyünkre,
Fecsérelt helyünkre ki jön.
Ének dicsérje őt, ének dicsérje őt
– a vőlegényt!
Ének dicsérje őt, aki jön! – Ki az?
Hát a vőlegény!
Ének dicsérje őt, – jaj, gyönyörű!
Ének dicsérje őt!