Te miattad el iszom a bánatomat
senki nem szolhat enyém az éjszaka
a poharamba öntöm a gondjaimat
istenem hagyjon a csókjaival.
(Burai – Hagyjal)
Egy angyal voltál amikor téged meg ismertelek
de hamar letört a szárnyad amikor ki ismertelek
csak a kötekedésből állt minden perced
annyit kérek hagyjál lelépek majd szépen csendben
nem vagyok egy kutya aki bólogat majd folyton
nem értesz a szóbol tudom téged semmi se pótol
idegesitve feszit mára már minden szavad
tudod kicsim meg esik hogy ki siklik egy vonat
nem úgy szól a dalunk mintha ámor angyalai húznák
vedd észre a szerelmünek a végső táncát
a felhő szakadt le ránk mikor azt hittük hogy megtaláltuk egymást
befejeztem veled végleg el fújom a gyertyát
ami meg világította egykor ágyunk
be kellet hogy lássuk köztünk le zárni nem fájó
baby lépek enyém lesz a világ
hajszolom az életet mer ilyen egy igazi zsivány.
Te miattad el iszom a bánatomat
senki nem szolhat enyém az éjszaka
a poharamba öntöm a gondjaimat
istenem hagyjon a csókjaival.
Várj ülj le és figyelj rám
nem illesz bele a képbe minden spanom meg utál
mindig veszekedés megy rá megy minden délután
nem tiszteled azt aki vagyok minden más lesz ezután
na figyelj tudtad mit vállalsz amikor jöttél ide
minden érintésed rideg
99 gondolatomból 90 volt a tiéd
99 gondolatomból 90 volt a tiéd
mindent meg tennék hogy minden olyan legyen ahogy rég
de túl nagy volt a tűz ettől most minden porrá ég
azt sem értettem hogy miért kezdtük ujra ezt a semmit
amikor mind a ketten tudtok hogy ez úgy is véget ér.
Te miattad el iszom a bánatomat
senki nem szolhat enyém az éjszaka
a poharamba öntöm a gondjaimat
istenem hagyjon a csókjaival.
Maradnak a zűlöt éjszakák meg az a pár jó barát
anyám mindig haza vár
mondj egy okot minek idegesítsem magam tovább
te lány keress egy verebet aki majd eleget tesz
na tedd magad tovább
te a tűz én a viz te a meleg én a jég
el szívtad a levegőt előlem ezért maradsz itt
nincs az a kincs ami ujra rá venne arra hogy maradjak
a dumáidat harapjam
meg hagylak másnak várnak rám a nyugodt idő percei
nem kiváncsi senki rád a véremet többet ne szivd
egymástól messzire mennyünk
a bánatunk majd el tűn
nem nyálaskodok de egymást tönkre tettük
be borul az ég de aztán ki süt majd a nap
azt hiszed hogy erős vagy de nagyon gyenge vagy
egyedül majd boldogabban járom az utamat
de addig…
Te miattad el iszom a bánatomat
senki nem szolhat enyém az éjszaka
a poharamba öntöm a gondjaimat
istenem hagyjon a csókjaival.
El hervadt az utolsó rózsa szál
bucsut intek neked lazán
jobb lesz igy hidd el lépj tovább
kérlek hagyj hagyj hagyj hagyj.
A vitákrol szolnak a napjaink
csak mer egymás előtt vannak titkaink
örökké együtt maradunk mások szerint
de mind ketten tudjuk vége lesz.
Te miattad el iszom a bánatomat
senki nem szolhat enyém az éjszaka
a poharamba öntöm a gondjaimat
istenem hagyjon a csókjaivalll.(hagyjal)