Sűrű, kerek erdő mélyén élt egy lány
Folyton énekelt, de mindig más hangján
Átok sújtja, melynek súlya rettentő
Míg az összes haja földig meg nem nő
Miért néztek
Őrültnek?
Százféle hangom van és kész
Mit vártok?
Tudjátok:
Hosszú haj és rövid ész
Én csak fújom a dalt
Én csak fújom a dalt
Sárkányfűtől kezdve mindent megpróbált
Kígyóméregig a varjúhájon át
Rémes üstökben a főzet gőzölgött
Ám a haja szála egy centit sem nőtt
Így élek
Higgyétek
Én most már bármit megtennék
Mondjátok
Mit láttok?
Ugye hosszabb kicsikét?
Én csak fújom a dalt
Én csak fújom a dalt
Nem bánom
Így hordom
Sorsomnak tüskés bosszúját
Túlzottan
Megszoktam
Ezt a rövid frizurát
Én csak fújom a dalt
Én csak fújom a dalt