Tudod, szóltak, de úgyse hittem,
Hogy az élet egy kicsit fáj,
Van, hogy könnyű és jól megy minden,
De az út végén egy másik út vár.
Szóltak, de mégse hittem,
Néha jót tesz a változás,
Jön a holnap, és át kell élnem,
Mert a vágy ellen nincs védőoltás.
Nézd, ez vagyok én,
Csupa kézzel írott szó,
Nekem, hidd el, épp így jó.
Lennék én pont az a nő,
Kiről mindig álmodtál,
Lennék én nyári eső,
De a nyár is elmúlt már.
Lennék én hűs vizű tó,
De a tűz, az bennem ég,
Hogyha mást akarsz,
Az úgysem én lennék.
Tudod, szóltak de nem vigyáztam,
Úgyis eldől, hogy mi vár rám.
Van egy kis hely a nagyvilágban,
Hogyha érdekel, majd eljössz hozzám.
Hozd el a lelkem kulcsát,
Ne csodálkozz, ha beléptél,
Hogyha illik a lelkem hozzád,
Tudom, itt maradsz, hisz miért is mennél.
Nézd, ez vagyok én,
Csupa kézzel irott szó
Nekem hidd el épp így jó.
Lennék én pont az a nő,
Kiről mindig álmodtál,
Lennék én nyári eső,
De a nyár is elmúlt már.
Lennék én hűs vizű tó,
De a tűz, az bennem ég,
Olyan régen bennem él,
Amit érted megtennék,
Hogyha mást akarsz,
Az úgysem én lennék.
Ez a pillanat most jó,
És a tegnap elmúlt rég,
Hogyha mást akarsz,
Az úgysem én lennék.
Lennék én pont az a nő,
Kiről mindig álmodtál,
Lennék én nyári eső,
De a nyár is elmúlt már.
Lennék én pont az a nő,
Kiről mindig álmodtál,
Lennék én nyári eső,
De a nyár is elmúlt, elmúlt már
Lennék én pont az a nő,
Kiről mindig álmodtál,
Lennék én nyári eső,
De a nyár is elmúlt már.
Lennék én pont az a nő,
Kiről mindig álmodtál,
Lennék én nyári eső,
De a nyár is elmúlt már.