Jó, hogy nálad a névjegyem,
De nem hívtál a héten.
Így lett téboly az életem,
S a mobil a mindenem.
Hozzám nőtt csendben,
Ami érthető,
Hisz egy percre sem hagyom el.
De nem számít ez sem,
Csak a térerő,
Az mindig jó legyen.
Hívj fel! Csak annyit kérek,
S mondd el, mit úgyis érzek én,
S hogy 8-ra jössz elém.
Hívj fel! Én most is várom,
S mondd el, hogy újból láthatom
A vágyat az arcodon.
Mindig kinn van az asztalon,
Hogy minden percben lássam,
A némítót - ha jól tudom,
Még nem is használtam.
Emlékszem rá, kérted,
Hogy újra látha** majd.
Mégis, ez nálad meddig tart?
Vágy volt, ezt tényleg éreztem,
S kétlem, hogy félreértettem.