Eljön az idõ és egy napon
A fájdalom besüt az ablakon.
Húzd szét a függönyt és meglátod
A legszörnyûbb égi átkot.
Pipázol otthon a meleg szobában,
Kinézel az ablakon; nem vagy a mában.
Kifakultál, eltûntél, elsüllyedtél a mélyben,
Az õsz megjött, bármit is reméljen
Az egyszerû lélek, nem lesz napfény,
Csak egy aszott testet ölelõ karosszék.
Végignézi az öreg hold ahogy la**an megvénülsz,
Idõsnek látszol, mikor rád süt fehér fénnyel.
Ahogy múlik az idõ, õ egyre jobban nevet,
Közel már az õsz, és elsötétül minden végleg