Félsz, ha a sötétben jársz, és keresed a fényt
Értelmet nem lelsz, s nem is kutatsz rég
Elemészt a kapzsiságod, undor, mi te vagy
Nézz ki a váradból, s lásd meg önmagad
Lovagjaid szíve már nem a tiéd
Csak a vas, miben járnak, annyi maradt
A várad árnyékában nem rügyeznek a fák
Az udvarod kövén nem jut át a mag
Gyújtsál gyertyát, ha félsz a sötétben, féreg
Bújj el, király, mert megölnek akik élnek