Zúg a fejem, semmi se tiszta Mindenki magából indul ki De ki tudja, hogy hova tér vissza Szeret a Lelked hazudni Kár, hogy nem király vagyok, hogy a fejedet vétethessem minden bűnömért Bort iszom, a sírom üres: Feltámadtam, vagy mi a fasz lehet? Bután, bambán bámulok A jókedvem az agyadra mehet Kár, hogy csak szolga vagyok, és a fejedet kell hogy vegyem minden bűnödért De Te is mehetsz még fejjel a falnak, mint a vakond a temetőben A tested kevés, többet akarnak A szellemidézők félnek Tőled Nem szoktunk megbocsájtani Nem szoktunk, nem a mi ügyünk De nem szoktunk meghalni sem és mégis megdöglünk!