Nem talállak, bárhogy hívlak Lehet, hogy túl késõ már... A megérzésem la**an megfojt Mindig elõttem van arcod, Mikor elmesélted Azt az álmot, amit Tõlem kaptál, bár nem kérted... Angyal: "Ne sajnáld õt, inkább éld túl Akármeddig süllyedsz még... A bánat- ingoványból szólít Érzem, itt van köztünk, Erõsebb lett tõle a fény Ne engedd, hogy újból A mélybe rántson a keserûség! Egyszerû, könnyebb út, De emészt majd a szörnyû múlt, Ha engeded, hogy áldozattá válj... Azt hiszed: nincs már más, Nézz az égre, ott vár rád a segítség Megvédi a lelked"... Azt mondták nincs közöttünk már Elment, és lelke messze jár Mondd meg, hogy hol voltál Amikor szükség volt rád? Nem hallom a külvilág zaját Nem látom a fényeket sem már Csak némán süllyedek És la**an elveszek Vérzõ Hold a lelkem Könnyfolyók vizén Mindkét partról a bánat Arca néz felém...