Hobo - Az ártatlanság kísértése lyrics

Változzunk meg, míg megtehetjük, De lehet, hogy már késő. A hazugság olyan, mint a pestis, Hazudott Buda és hazudik Pest is. Csak a müvészet segít, csak a zene, A régi várost, a régi énemet megette a fene. Görbe utcák, gödrös terek, Itt vették meg a testedet, Itt adnád el a lelkedet, Meg ne tedd! Változzunk meg! Kifestem a házadat. Vettem neked tapéltát, Aztán csak ülök a sarkon és nézem, Ahogy átfutsz a téren. Változzunk meg, még megtehetjük, Bár lehet, hogy már késő. A rossznak se könnyű, kedves Péter, Mert jónak lenni biztos nem kényszer. Gyere, próbáljunk meg felszállni az égre, Üljünk a léghajóba és fessük be kékre! Nézz le, látod a város beteg. Sztárok, hősök nincsenek, Csak rég leváltott istenek. Párat jól ismerek. Polaroid paraziták Kókadt klipp-köcsögök. Sápadt a bőröm, nem vastag, de várok Mint szélre a sirályok. Unalmas itt, szálljunk a Holdra, Ha ott sincs hely, hát a csillagokra. Nem ragyognak Budapest egén, Ha csak mi nem, te meg én, két bohó teremtmény. Pimasz, vigyorgó kis lények. Mondhatnék valami szépet, De tőlem inkább viccet kértek... Változzunk meg! Veled tartok a felhők fölé, S ha elfáradok végül Csak ülök a Holdon és nézem, Ahogy repülsz az égen. Változzunk meg, míg megtehetjük, De lehet, hogy már késő! Újra itt az idő... újjászületni... újra szeretni... szabadnak lenni... Szabad vagyok, de szomorú... alattam él a háború... Virágzik a vas... óh, ne hallga**... ne hallga** rám... Magadban bízz... magadban bízz, ha indulsz... ha felszállsz... Magasra szálltam, mélyre zuhanok, De ha te szállsz, boldog vagyok. Nem tört le hiába... a szobor szárnya... Változzunk meg , míg megtehetjük, De lehet, hogy már késő! Sosem késő.