Langyos sörök, hideglábú lányok, Hogy a pokolban történhetett meg, Kérdem a kocsmában, ahol állok, Hogy megint itt vagyok veletek? Szabadon éltél, az ágy volt a hazád, Egy tigris voltál, rád buknék újra, Inni fogok, hogy ne gondoljak rád, És a banda belevág egy la**ú bluesba. Csípi a füst a szemem, A pálinka szétmarja a torkom, Feledni kellene téged, Régóta csak ez a dolgom. Egy másik éjjel, másik helyen, Mondják, itt nem lop a főnök, jó a pia, Ülök a bárpultnál, fáj a fejem, A zongoránál Sovánka Terézia. Kik ezek a duplaseggű banyák, Miért nyúlkálnak a zakómban? Azt hiszik, találnak valamit? Ha máshol nem, a nadrágomban. Döglött hely a nagy művészkávéház, Egy éve még innen is kirúgtak, A pincér BM-es, a mixer ÁVH-ás, A vécésnéni vajon mit tudhat? Modorom pocsék, vigyorom hétvégi, Kötetlen írók, sértődött zsaruk, A többi persze, mind értelmiségi, A lányok nyitva döngetett kapuk. Reggel ötkör egy simlis talponálló, Sír a sokat szenvedett őrmester, Én meg azért vagyok ellenálló, Mert igazoltatott a rendőr egyszer. Üres az agyam, a szívem fáj, Megvagyok, bár egy fillérem sincsen, Valaki szól: "Itt van, testvér, igyál! Magyarok vagyunk, vagy mi az Isten!"