A balladák hegyei közt, a nehéz csendben A gyűlölet kése lapul a szűk szemekben. A temető felé tart a hosszú sor az úton. Elszorul a torkom és a nyakamat jól behúzom. Lehet, hogy Rómeó román volt és Júlia magyar? Mindenki tud ilyen mesét, vagy írhat, ha akar. Egy szombat éjszakán, hűen a hagyományhoz, Nem bírta tovább Rómeó és rohant Júliához. Ki kezdte az egészet? Kérdik és belátom, Nem tudom a választ. Jobb lesz továbbállnom. Csak látogató vagyok ezen a tájon. Béke honolt a völgyben, de valaki a sötétben Arra vágyott nagyon, hogy az átok újra éljen. Lesben állt és szúrt. A fiú mégcsak nem is kiáltott. Most bosszúra vár a család, rokonok és barátok. Visszafelé a pap mögött kanyarog a la**ú sor, Várja őket a pálinka, a harag, a halotti tor, S talán már holnap éjjel valaki Júliát kihívja... De innen a folytatást inkább másvalaki írja! Ki kezdte az egészet? Kérdik és belátom, Nem tudom a választ. Jobb lesz továbbállnom. Csak látogató vagyok ezen a tájon. Isten óvjon, drága barátom!