K. úr családjával Szombathelyen élt, Indultak nyaralni, de a mama félt, Ne rohanjunk Dönci, olyan szép a táj! Tudják a gyerekek, te vagy a király! B. elvtárs Szegeden a Volgájába szállt, A hátsó ülésen a titkárnője várt, Hátraszólt a sofőr: Főnök, mi a cél? Gyerünk Balatonra, ami belefér! Jó nekem a Trabant, nem kell Cadillac! Az élet nem álom, holnap ébredek. K. úr megérezte, eljött az idő, Férfimódra vezet, reszkessen a nő! Előz a kanyarban, a gumi szinte ég, Hátul a két gyerek, szembejön a Vég! Keletről a Volga Siófokhoz ért, B. elvtárs ott hátul a lényegre tért, Félrenéz a sofőr, a sziréna zúg, Hétköznapi eset, vértől mocskos út.