Hideg pályaudvar, nyolcvan november, Hogy bírjuk ezt tovább, kérdeztem, Csak a humor segít, szólt ki a vonatból, Ennyi maradt nekem a leples bitangtól. Nem tudtam sírni, Próbáltam írni, Te inkább mosolyognál, Nem tudtam sírni, Próbáltam írni, Good bye Allen, good bye! Úgy tanított, hogy nem is vettük észre, Mi rá figyeltünk, ő az egészre, A legfontosabb a lélegzet és a lélek, Mondta, ettől függ a zene és a költészet. Meghalt egy ember, csendes a gyász, Nem maradt senki, aki rám vigyáz, Aki végigvezet a rögös úton, Át a verseken, át a blueson. Elment a Mester, hívta az ég, Hiába kértük, taníts még, taníts még!