Hobo Blues Band - Banális Blues lyrics

Bűzlik a víz a vázában, a virág rég elrohadt. Vetetlen ágy áll a szobában. Az élet valahol kinnmaradt. Széttépett fényképek, összegyűrt lap, Ez vagy, ez vagy, ez vagy. Vaksi kezem tapogat körbe, a vállad után kutat. A telefon meg, mintha ölne, az agyamba üvölt-ugat, Beleharap a súlyos csöndbe: elhagysz. Csak ennyi. Hallom hangodat. Ezt a bluest az élet írta, nem én. Ennyi maradt nekem. Ez a banális blues az enyém. Tudom, én tettem mindent tönkre, óh bár ne így lett volna! Rossz vadembert hagytál el örökre. Te nem tehettél róla. Minden reggel a nevedet nyögve ébredek fel, A nevedet nyögve ébredek fel azóta. Egyszerű férfi vagyok, nem több, akinek a sorsa te vagy. Évek mennek, évek jönnek sorba. Várni nem, de remélni szabad. Nem írsz, nem hívsz. Nem írsz, nem hívsz. Nem tudom, hol vagy. Jól vagy? Hol vagy? Ezt a bluest az élet írta, nem én. Ennyi maradt nekem. Ez a banális blues az enyém.