Részeg rémek bolondja voltam, És elmondtam az utolsó mesét, A tapsot, a pénzt elfogadtam, De tudtam, nekem ebből elég. Eladtam nekik mindenem, Dalokat, verseket, táncot, De minden kevés volt ahhoz, Hogy feledni tudjam a láncot. Ha felkelsz majd, mert üt az óra, Ne haragudj a gyáva bohócra! Nem tűrné ezt, ha volna Isten, Suttogtam, ha józan voltam, Vesztettem, mert az Emberben hittem, Gondoltam és becsomagoltam, Nem vártam meg a másnap reggelt, Kicsúsztam az őrök között, Szipogva hozzád lopakodtam, És megálltam az ágyad fölött. Ha felkelsz majd, mert üt az óra, Ne haragudj a gyáva bohócra! Mennem kellett innen, fiam, Azt hittem, sosem lesz vége, Már csak ittam és káromkodtam, És átkokat szórtam az égre, Untam a nyomort, nem voltam hős, Menedéket sem találtam, Még a dühtől sem lettem vörös, Élni kellett, én továbbálltam.