Rossz, kis törpe hősök menetelnek sorban, Hazug méltóságuk lenn hever a porban, Emelik lábukat induló szavára, Emelik poharuk az új fővadászra. Elpusztult az erdő, kihaltak a vadak, A tóban szenny és mocsok, elfogytak a halak, Füst és korom mögül sápadtan süt a Nap. A céllövöldében kövér gyilkosok játszanak. Azt hittem, hogy rosszul látok, Hazamennek a vadászok? Ne aludj el még! - Az árnyék visszatérhet. Ne aludj el még! - A gyerekek félnek. Ne aludj el még! - Kialhat a láng. Ne aludj el még! - Vigyázz ránk! Túl a kerítésen, nagy, égő szemekkel, Testvéreim álltak, telve félelemmel, Enni sem adhattam, nem játszhattam velük, Lestek ránk az őrök, nekik volt csak fegyverük. Sosem várt vendégek éltek itt a házban, Nem hívtuk, de jöttek, a vértől lucskos sárban, Uraink szolgák voltak, egynek sem volt szava Sohasem kérdezték: Mikor mentek végre haza? Azt hittem, hogy rosszul látok, Hazamennek a vadászok? Ne aludj el még! - Az árnyék visszatérhet. Ne aludj el még! - A gyerekek félnek. Ne aludj el még! - Kialhat a láng. Ne aludj el még! - Vigyázz ránk! Elsőként köszöntse nagy taps a hazainduló Batu kán elvtársat, a Nagy Mongol Népi Hurál fővadászát! Háromszoros hurrát zengjünk, mint a müezzinek II.Szulejmánnak, a nagy török vadásznak! Tizenháromszoros áldás kísérje Haynau, osztrák vendégünk díszmenetét! Fergeteges "Sieg Heil!" Adolf Hitler legjobb jágerének, Eichmann Obersturmbannführernek. És reméljük, végre utoljára, igazi, háromszoros testvéri csókkal búcsúzunk az ideiglenesen negyven évig nálunk vadászott szovjet elvtársaktól, akiknek neveit sosem felejtjük el, azonban két órán keresztül sem tudnánk felsorolni.