Hobo Blues Band - A Pofátlan Pojáca Könnyfacsaró Ajánlkozása Az Utókornak lyrics

Bár az ördög hazament és levedlette szőrét, És az angyalok ott szállnak az égen De sajnos, még mindig nem ide tartanak. Mi baja törzsünknek? Miért fogyunk el ilyen gyorsan? Mitől törpültünk el? És miért nem születnek mostanában hercegek? Kit érdekelnek a lyukas kalapok, Ujjatlan kesztyűk, rongyos kabátok És az emberek, Akik hordják őket, mint sorsukat. Pártok, portások, patkányok, Bankárok, banditák között dühöngve csoszogunk előre Zenében és időben. Sokszor vagyok szomorú. A kisfiú még nem szállt ki a lelkemből. S remélem, végig velem marad. Nem tudok felnőni, Ami nem biztos, hogy baj. Még mindig van mit adnom Még mindig lopnak tőlem, De majd, ha helyet foglalok a kastély urának balján, És fogadom a zenészek ajánlkozását. Csendre intem a kutyákat. És kiszáradt torokkal hallgatom az öreg lantos álmát a tengeri szélről Hajókról, amelyek viharban vesztegelnek az öbölben. És ő énekel majd a törzsünkről. Akik nem vér szerint vagyunk rokonok, Álmunkban jelölt meg minket az úr. Akkor meglelem helyemet. A dal csak árnyék a vízen És mire az angyalok eljönnek Nyoma sem marad Nem tudunk mit mutatni nekik. És az egyik közülük Talán az a vidám, pici törékeny Azt ajánlja: Legyünk zsoldosok. Szolgáljunk pénzért, mint mások Nincs abban semmi szégyen. Tisztes munka az is, De másra ne vetemedjünk. A zenét nem mi tettük tönkre A költőt nem mi vertük ki a kocsmából. És nem imádkozunk esténként a tévé előtt. A lépcső alján állok Amit eddig tettem, többé nem ér semmit A csónakot a vízbe rúghatom, Soha nem megyek vissza. De készen kell állnom, Mert ő eljön, hogy folyta**on engem Eljön, hogy fölemeljen. Állatok közt ember, emberek közt vad, Ez volt az életem, így voltam szabad.