Négyszáz márkával és egy vén bogárral, Mentem hetedhétország ellen, Asztmás a motor, kancsal a fényszóró, A kamionok Hogy' villognak szemben. Beálltam Győrnél a benzinkúthoz, A szerelő nekiesett a motornak, Bementem a bárba egy kávét inni, Utánam jöttél, rám vártál, mondtad. Bárkivel eljöttél volna Ózdról, Beteggé tett a por és az unalom, Mentél volna Keletre is, Nyugatra is, De csak nehezen jött a jó alkalom. Mondtad, hogy nagyon buksz a bogaras fiúkra. Meddig mész? - kérdezted kicsit félve. Bármi megtörténhet, még nem döntöttem el. Menjünk Sopronig, szóltam rád se nézve. Előzd meg a kamiont, fiú, A török sofőr kiszorított, Nem tudott csak száztizet a bogár, A Volán-busz az árokba borított. Mintha mindezt már láttam volna filmen, Most itt fekszem Csornán, a kórházi ágyon, Fáradt főnővér jön felém a tűvel, És véget ér a színes rémálom. Mondták, átszálltál egy osztrák BMW-be. Fehér volt az ég, mikor észhez tértem, Talán Garminschpartenkirchenben síelsz éppen. Furcsa, de még a nevedre sem emlékszem. Sápadtak a csillagok, mikor rólad álmodok.