A nap süti az arcom, én mereven bámulom a tájat Dús legelõk, mezõk váltják fel a lombos fákat Egy teherautón ülve gondolkodom az elmúlt napokról Amikor el kellett menekülnünk az otthonunkból A kormány azt üzente, maradjunk otthon A férfiakra szükség van a fronton A férfiak eljöttek értem, hogy elhagyjam a családom Ne próbálj meg ellenállni, azt mondták Nehéz úgy, hogy homlokomhoz nyomják a géppuskát És most így haladnak együtt a menekültek az országúton Békés tájak kísérik õket útjukon A távolban mögöttük füstölgõ házak Az otthonaik már lángokban állnak Félelem, rettegés és remény az arcokon Fegyverem a sárban, futok az üldözõk elõl Gyáva voltam, mert nem lõttem Elszöktem a harcmezõrõl És most így haladnak együtt a menekültek az országúton Békés tájak kísérik õket útjukon A távolban mögöttük füstölgõ házak Az otthonaik már lángokban állnak A gyûlölet otthagyta a kézjegyét a házfalakon