Dalriada - Napisten hava lyrics

Nem fénylett még nap, se hold, sem csillagok, Hideg volt a föld, és sivár, üres pusztaság, Vad sem verte fel az éjnek menedékét Nem bolygatta meg senki-semmi az Isten Atyát. Elbúsult fenti égi csarnok-palotában, szólni vágyott Mindenek Ura, Ős-Öregisten, könnyéből szórt éji égre csillagokat, mosolyából nap lett meleg, és fény a hideg égen. Égbolt széléből letört lám, egy darabot vele formázta meg a szóval szóló gyermekét, vízben hallal, erdei vaddal táplálta, s neki adta végül csillagok fénye, tűz melegét. Dal szólalt meg, szél-virágok muzsikája, nyár jött, édes, egekig érő szava-násza. Így lett gazdája pusztának-rónának, Aranyos Szegletnek, e világ szép Hajnalának. Ott ül, fényes égi trónján Nap Atyánk balján, Hold Anyánk jobbján nevetése széllel indul, velünk sír, ha könnyünk csordul, áldj meg a Régiek szaván.