Dalriada - Ötödik Nap lyrics

Élet tört fel dalaikból, Lángolt szívükben a harag, Iszony csengett szavaikból, 's testükbõl emeltek falat. Nézték gyermekek halálát, És csak sírtak tehetetlen. A Halál ölelte aráját, 's Népük maradt temetetlen. "Élõ smaragdot kér a Haragos Úr, Rám néz most minden, Családom gyászba borul. Egy éj, és elvégezve… A csendet nézem, érzem Lelkem messze szabadon száll, Eggyé válok népem büszke õseivel 's véremtõl gyógyul a Föld." Az Õsök Õsének eljöttekkor Nem létezett még szó, Csak hit, amely halált kívánt: Szíveket faló. Két erõ vívta örök harcát Téren innen és túl: Az egyik tanított és épített, A másik áldozott vadul. "Tollas Kígyó, mondd, hogy létezhetsz, Ha nem táplál a vér?!" "A bölcs tudás, 's a béke A vérnél többet ér." "Márpedig én Füstölgõ Tükör, Én voltam itt elõbb, 's tudásod már semmit sem ér, Ha vérzel színem elõtt." "Taníts, érlelj, kutasd az újat Békés-vértelen, Mert az Ötödik Napban jár a világ, S az idõnk nem végtelen." "Épp' ezért kell gyilkolni, Ezért ember-szívet falok, Életben kell tartani Az Ötödik Napot. Letépett testrészekkel, Ürülékkel díszítem magam. Belekkel, zsigerekkel Fonom be lobogó hajam. Lenyúzott emberbõrbe öltözve Éltetem a Napot, Mert így õrizhetjük meg, Mit a teremtõ ránk hagyott." "Elmegyek hát, de emlékezzetek: Visszatérek még! A Keleti Tengeren túlról jövök, 's velem lesz az ég! Hagyjatok fel a gyilkolással, 's teremtsetek jövõt, Az utat megmutattam, És most gyûjtsetek erõt!" Távoli kéklõ hegyek között, Magasan, tenger felett Tovább élt a nép, amely Áldozat szívet evett. Tudásuk la**an elveszett, És a múlt ködébe merült. Véres templomaik árnya maradt csak, A többi sírba került. Élet tört fel dalaikból, Lángolt szívükben a harag, Iszony csengett szavaikból, 's testükbõl emeltek falat. Nézték gyermekek halálát, És csak sírtak tehetetlen. A Halál ölelte aráját, 's Népük maradt temetetlen.