Levertem én az asztalról a kőre egy poharat,és széttörött. Sabálytalan tócsa maradt szűk konyhánk kővén A borom oly érdekes volt. Ujammal elvezetni rajzolgatni ezt meg azt Brből kövön Először is Ida néném elgördült alakját rajzottalm meg Hátába kést mit férje szúrt Ki ormótlan csizmát viselt. Majd Ida néném la**acskán madárrá alakult és elrepült Sírjak vagy nevessek én? Oly csúfak voltak konyhánk kővén Úgy ahogy rajzoltam én Vén Ida néném szegény, szegény A nénikém a férjét följelenti mint volt nyilast Kia alázatos ábrázattal védekezik A kővön. Ezt az ügyet egy bíró akasztással zárja le Persze a kötél borból! Egyre fogyott vörösborom De ezért még lerajzoltam magamat Rút figura mely kőre csak rajzol rajzol Már attól tart a kőre kit rajzolztam az a figura, ki én vagyok: ott marad Sírjak vagy nevessek én Oly ronda voltam konyhám kővén Úgy ahogy rajzoltam én csúf magamat Szegény, szegény Sírjak vagy nevessek én oly ronda voltam konyhánk kővén Úgy ahogy rajzoltam én Csúf magamat... Szegény, szegény.