Közel is És messze is istenek, Zeusz, Apollón, Taurisz, S mi tízezren kivonulunk Anabaszisz. Világunk, Napunk hűvösödik, Kivonulunk, katonák, indulunk,/ De nem nyugovóra,mint a madár, Katonák, Amelyik Zsákmánytól boldogan Lehajtja istenek ölébe, Zeusz és Apollón ölébe A fejét. Közel És messze is istenek, Kivonulunk,hogy otthon egy lakomán,/ Hogy otthon egy hatalmas lakomán/ Részegen, Egy lakomán Mi tízezer istenek, Xenophon, Apollón, Taurisz, Egy lakomán részegen majd Istenek legyünk. Az ősi csarnok visszazengő hangokkal teli,/ A lábvért zörren, a pajzshoz magát széles kard veri,/ Hegyeken, völgyben, tengeren,csillogó folyón,/ Nehéz mellvértben, hegyen és völgyben, Zeusz és Apllón./ Csak jel vagyunk, Csak jel vagyunk, katonák, Kivonulunk, hogy otthon egy lakomán,/ Hogy otthon Görögországban/ Szobrok legyünk. Tág messzi rétünk, a rét, katonák, a rét kaszára ért,/ Tízezren együtt, vasmenetben zörög a pajzs, a vért,/ Magas hegyekben örök hó őrzi magát,/ És mi csak jel vagyunk, mögöttünk istenek, katonák./