Cseh Tamás - Álomkeringő lyrics

Látok én ott fenn egy nagy hegyet, Zúdulni belőle nagy vizet, S a vízben sodródni mindenem, Amim csak van énnekem. Nagy barlang szájánál nézem ezt, És látom hogy hátrafordulok: Hogy barlangnak közepén szikla van, Mely szikla forog, forog. S a kő alatt folyó patak, La**acskán vérpiros lesz a víz. Magával sodor skarabeuszbogarat, S virágos ágakat. Engem is elvisz a nagy folyam Egy városba mely ismerős nekem. S letesz egy utcában gondosan, Ahol sok ember terem. És kérdeznek ők, s én mondom nekik: Hiába bíztattok emberek, Elég volt mára, már nem énekelek, Holnap majd talán lehet. S felkapja mind a széles folyó Az utcát s a bennetermő embereket, És velem együtt mind elviszi Addig míg felébredek. Szorosan lezárva tartom még, Hogy szinte fáj, úgy a két szemem. Mert szívemből így kiáltanék: Ne szobám, ne add most vissza még És te világ, te se add vissza még Az öntudatot nekem! Mint húron vonódó szálvonó Szememen vibrál egy ér, Irén. Felnyitom, s közli az öntudat, Hogy levelem megírtam én.