Desiré egy nap azt a megbízást kapta, Hogy mivel nagyapjának elméje megzavarva, Örizze nagyapját, míg moziba megy nagyanyja, S Desiré kettesben maradt nagyapjával. Desirének nagyapját légnyomás nyomta meg, És ettöl a légnyomástól lett ilyen beteg. Desiré kitette az asztalra magnóját, És a Don kanyarról f*ggatta nagyapját, E szavakat mondta a szegény elmehúnytnak: "Nagyapám, szerintem te az élö múlt vagy! Szerintem az egész olyan, mint egy jelkép, Itt ülünk; te múltként én pedig jelenként. Mondj hát a magnóba minden fájó élményt, Mert engem érdekel, hogy veled mi történt." E szavakkal odanyújtotta a mikrofont, Amit aztán a nagyapja rögtön bekapott... Azóta Desiré öriz egy felvételt, Amin a nagyapja emészt épp egy ételt, Zubogás, csobogás, egyéb belsö hangok, Szerencse, hogy nagyapja gyomra épp nem pangott... "E hangok itt a múlt hieroglifái, A megfejtésükben nem szabad megállni." - gondolja Desiré, miközben azt hallgatja, Mit emészt belsöleg talányos nagyapja. Ugy gondolom, követhetjük útján Desirét, Nyújtsa kezét egymás felé minden nemzedék.