Cseh Tamás - Ne állítsatok szobrokat lyrics

Elég volt, többé nem szabad, Ne állítsatok szobrokat, A meglévők is tűnjenek, Remek, remek. Ami a földből kimered, Azok most mind-mind tűnjenek, Lapos lapályon élhetünk, Úgy kell nekünk. Ami a múltat illeti, Ne is feleljünk már neki, Ha már meg nem felelhetünk, Eltűnt, letűnt. Na már most itt van a jelen, Ebből már szobor nem terem, Egyetlen név fönt nem marad, Giling-galang. Akárki már kikezdhető, Mindenki kirekeszthető, Mindenki elfelejtve lesz, Ez már kereszt. Na most csak nézzük a jövőt, Nem oly nagy rajta már a köd, Egy-két kiálló lesz talán, Talán, hazám. Dédunokák tán szobranak, De hogyan néznek ők ki majd, Innét az nem képzelhető, A jövő tető. Emlékszel, öreg pajtás, régi mesékre, Mert, hogyha nem emlékszel, hát akkor én se, Itt van a régi dudám, lámpám, vészfékem, Hátulról nézd meg anyád, nem láttad régen, Én most már haza megyek, úgy elfáradtam, Hogy engem nem látsz többet, legföljebb holtan.