A németek egy éjjelen nem védték tovább Budát, Összegyűlt mindegyikük, 40 000 szoldát, Jéghideg éjjelen, mindjük sisakosan 45 vad telén, kezdődjék már a roham. Álltak és vártak utolsó parancsra, Az égen sztálingyertyák ragyogtak. Áttörünk, áttörünk a Széna téren át, Áttörünk, áttörünk a Széna téren át. A Széna tér fényben ég, ott várnak az oroszok, Mindenük a fegyverük és a parancsnokok. Ég a tér, látom, hogy ég, ég a Széll Kálmán tér, Nincs sötét, nincs esély, nem fut ki egy egér, És a tisztjeik fölemelt kezekkel, És az utcákra szegezve a fegyver. Nem jutnak át, nem jutnak át, a Széna téren át, Nem jutnak át, nem jutnak át, a Széna téren át. Bújnak ott a romok alatt, helybeliek, magyarok, Városukat a sok csapat, a fényes sisakosok Megszállták s az itteniek bújnak a föld alá, Bőrönd és kisgyerek és kívül a sok szoldát, Szemben egymással németek, oroszok, Éjjel jéghideg éjszaka, fog vacog, Fényben áll, fényben ég a Széna – Széna tér, Fényben áll, látom, hogy ég a Széna – Széna tér. A Hattyú utcán, az Ostrom utcán csillog a sisaközön, A sok szoldát szorosan áll, majd a parancs, ha jön. És fél három, és érkezik, és fut és ordítva rohan A fény felé 40 000, mindegy már itt a roham, És az oroszok tüzelnek, tüzelnek, Ők meg ledűlnek, ledűlnek, ledűlnek, Üvölt a tér, dől a vér, és ég a Széna tér, 45 vad telén a Széna – Széna tér. A Hattyú utcán én úgy megyek azóta naponta át, Itt feküdt el sok tízezer, s nem nézem a házak falát, Golyónyomok, golyónyomok, ronda golyónyomok, A Széna tér, látom, hogy ég, és kik elbújtak ott, Bújt a pincébe apám is, anyám is, Míg a szoldátok üvöltve halálig, Így megyek, én így megyek a Széna téren át, Így megyek, én így megyek a Széna téren át.