(Cseh Tamás - Bereményi Géza) A legjobb vicceket egész életemben november elsején mondta el fivérem, fülembe üvöltött s közben az asztalra vert. "Ismered - kérdezte - azt, hogy egy házmester, ki megszállott lottózó, egyszer egy kocsit nyer, s véle egy örangyalt, kit elgázol véletlenül." "Ismered - kérdezte - azt, hogy a Móricka éppen anyák napján a tintát megissza, s kékszínü versekkel rontja el az ünnepélyt?" Romlik a hallásom, fivérem tudja jól, úgy okoskodott hát, jobb, ha közelebhajol, feketéspoharak s levesestálak fölött. Igy aztán családunk is arra kényszerült, hogy felemelkedjék a székröl, melyen ült, mind énfelém hajolt, hogy jobban hallják a szót. "Ismered - kérdezték bele a fülembe - hogy vadászik Arisztid és jön egy nagy medve, kit mindig eltéveszt, s az majdhogynem megöli ööt?" A legjobb vicceket az egész világon november elsején mondta el családom, addíg míg dobhártyám egyszerre belészakadt. Ott ültem siketen, nézve a halakat, hogyan is tátognak, formálnak szavakat, míg végül kinyögtem egyetelen szót: "Ismerem." Micsoda látvány volt november elsején megdöbbent családom, hogy ezt kinyögtem én, és hogy azóta is ezt a szót hajtogatom. Ismerem, ismerem, ismerem, ismerem, és ki is merem már mondani, azt hogy rég kiismertem már ezt, ismerem, ismerem ezt. Transcribed by IITI