Sűrű, kerek erdő mélyén élt egy lány Folyton énekelt, de mindig más hangján Átok sújtja, melynek súlya rettentő Míg az összes haja földig meg nem nő Miért néztek Őrültnek? Százféle hangom van és kész Mit vártok? Tudjátok: Hosszú haj és rövid ész Én csak fújom a dalt Én csak fújom a dalt Sárkányfűtől kezdve mindent megpróbált Kígyóméregig a varjúhájon át Rémes üstökben a főzet gőzölgött Ám a haja szála egy centit sem nőtt Így élek Higgyétek Én most már bármit megtennék Mondjátok Mit láttok? Ugye hosszabb kicsikét? Én csak fújom a dalt Én csak fújom a dalt Nem bánom Így hordom Sorsomnak tüskés bosszúját Túlzottan Megszoktam Ezt a rövid frizurát Én csak fújom a dalt Én csak fújom a dalt