Tudod, szóltak, de úgyse hittem, Hogy az élet egy kicsit fáj, Van, hogy könnyű és jól megy minden, De az út végén egy másik út vár. Szóltak, de mégse hittem, Néha jót tesz a változás, Jön a holnap, és át kell élnem, Mert a vágy ellen nincs védőoltás. Nézd, ez vagyok én, Csupa kézzel írott szó, Nekem, hidd el, épp így jó. Lennék én pont az a nő, Kiről mindig álmodtál, Lennék én nyári eső, De a nyár is elmúlt már. Lennék én hűs vizű tó, De a tűz, az bennem ég, Hogyha mást akarsz, Az úgysem én lennék. Tudod, szóltak de nem vigyáztam, Úgyis eldől, hogy mi vár rám. Van egy kis hely a nagyvilágban, Hogyha érdekel, majd eljössz hozzám. Hozd el a lelkem kulcsát, Ne csodálkozz, ha beléptél, Hogyha illik a lelkem hozzád, Tudom, itt maradsz, hisz miért is mennél. Nézd, ez vagyok én, Csupa kézzel irott szó Nekem hidd el épp így jó. Lennék én pont az a nő, Kiről mindig álmodtál, Lennék én nyári eső, De a nyár is elmúlt már. Lennék én hűs vizű tó, De a tűz, az bennem ég, Olyan régen bennem él, Amit érted megtennék, Hogyha mást akarsz, Az úgysem én lennék. Ez a pillanat most jó, És a tegnap elmúlt rég, Hogyha mást akarsz, Az úgysem én lennék. Lennék én pont az a nő, Kiről mindig álmodtál, Lennék én nyári eső, De a nyár is elmúlt már. Lennék én pont az a nő, Kiről mindig álmodtál, Lennék én nyári eső, De a nyár is elmúlt, elmúlt már Lennék én pont az a nő, Kiről mindig álmodtál, Lennék én nyári eső, De a nyár is elmúlt már. Lennék én pont az a nő, Kiről mindig álmodtál, Lennék én nyári eső, De a nyár is elmúlt már.