Jó, hogy nálad a névjegyem, De nem hívtál a héten. Így lett téboly az életem, S a mobil a mindenem. Hozzám nőtt csendben, Ami érthető, Hisz egy percre sem hagyom el. De nem számít ez sem, Csak a térerő, Az mindig jó legyen. Hívj fel! Csak annyit kérek, S mondd el, mit úgyis érzek én, S hogy 8-ra jössz elém. Hívj fel! Én most is várom, S mondd el, hogy újból láthatom A vágyat az arcodon. Mindig kinn van az asztalon, Hogy minden percben lássam, A némítót - ha jól tudom, Még nem is használtam. Emlékszem rá, kérted, Hogy újra látha** majd. Mégis, ez nálad meddig tart? Vágy volt, ezt tényleg éreztem, S kétlem, hogy félreértettem.