a szerepem várhat, én csak nézném még a rohanó tájat
egy kis időt kérek, és összeállnak majd a szanaszét részek
felemészt a sok útvesztő
érints meg enido
túl rég várok rád
elegem van a városból
a hangok hívnak a távolból
szaladnak a házak, futnak a fák
nem kell más, csak hogy találkozzak néha önmagammal
nem kell más, csak hogy találkozzak négyszemközt önmagammal
egyedül ébren, előbújik végre az igazi énem
úgy remeg az ajkam, egész éjjel némán ül a csend rajtam
felemészt a sok útvesztő
érints meg énidő
túl rég várok rád
elegem van a városból
a hangok hívnak a távolból
szaladnak a házak, futnak a fák
nem kell más, csak hogy találkozzak néha önmagammal
nem kell más, csak hogy találkozzak négyszemközt önmagammal
pár percet kiszakítok magamnak, mert megkívántam
nem félek egyedül, szeretem ha a csend a társam
láttam már közelről, hogy eltűnik a múlt a mában
és minden a helyére kerül..
nem kell más, csak hogy találkozzak néha önmagammal
nem kell más, csak hogy találkozzak négyszemközt önmagammal