Rozsdás erdő mélyén fekszem,
magány-szőtte csönd a leplem,
őrzöm kéregbe zárt korok titkát,
vén világok parázs-hamvát
Elhagyott mind az Ember Fia
Futott tova sötét korba
Hívta falka sűrű éjbe
Vadat űzni dühben égve
S elhal la**an at Ősök szava
Nincs már fül ki meghalga**a
Táltos világ hull a porba
Én maradok csak egymagamban
Rozsdás erdő mélyén fekszem
Magány-szőtte csönd a leplem
őrzöm kéregbe zárt korok titkát,
vén világok parázs-hamvát