Nem elég, hogy az élet
Megnyomorított téged,
Nem elég, hogy az álom,
Nem jön, hiába várom.
Nem elég ez a test nekem,
Nem elég ez a lélek.
Nem elég, hogy megszülettem,
Még mindig élek.
Nem elég nekem, nem elég.
Nem, nem, nem, nem.
Nem elég nekem, nem elég.
Nem elég a kezdet,
Nem elég a vég.
Nem elég, hogy a talpamon állok,
Maradnom is kell még.
Én az ember, te az álomkép,
Egyikünknek el kell
Tűnnie innen mindenképp.
Nem elég nekem, nem elég.
Nem, nem, nem, nem.
Nem elég nekem, nem elég.
Ha kell, én mindent leteszek eléd.
Valahogy élek, valamit látok.
Attól félek, fog rajtam az átok.
Adj, ha kérek, gyere, ha várok,
Legyen köztünk híd, ne csak az árok.
Nem elég, hogy az élet
Megnyomorított téged,
Nem elég, hogy az álom,
Nem jön, hiába várom.
Nem elég ez a test nekem,
Nem elég ez a lélek.
Nem elég, hogy megszülettem,
Még mindig élek.
Nem elég nekem, nem elég.
Nem, nem, nem, nem.
Nem elég nekem, nem elég.
Ha kell, én mindent leteszek eléd.
Valahogy élek, valamit látok.
Attól félek, fog rajtam az átok.
Adj, ha kérek, gyere, ha várok,
Legyen köztünk híd, ne csak az árok.
Adj, ha kérek, gyere, ha várok,
Legyen köztünk híd, ne csak az árok.
Adj, ha kérek, gyere, ha várok,
Legyen köztünk híd, ne csak az árok.