Ó, az éjszaka, ó, az oly csodás,
kukákat borogat az entitás,
a lélek még egyszer félrelép,
játszana valami szép zenét,
de közbeszól mindig a testmeleg:
fingok egyet, a világ megremeg.
fingok egyet, a világ megremeg.
Az emberi árnyak a számba másznak,
most félni kéne, vagy köpni kéne,
az öntudatra ébredt gyengeségre,
ami csikizi belül a testem, és
csókot dobna,
de nem figyel rá az Isten
csókot dobna,
de nem figyel rá az Isten.
Mer' minden ember szörnyeteg,
vért kíván, de a vértől émelyeg,
húsra hús, és sejtre sejt,
csömör gyötör, de azért élvezel.
Mer' minden ember szörnyeteg,
vért kíván, de a vértől émelyeg,
húsra hús, és sejtre sejt,
csömör gyötör, de azért élvezel.