Hé, napok óta nem beszélünk mondd meg miért?
Sok embernél átalakul barát, ellenség,
De olyanok voltunk, akik egymásnak Testvér,
Mindig ott voltam, ha a vesztedbe belementél.
Eltelt jó pár év és nem fogtam fel,
Sorra történtek a dolgok, volt amiket nem mondtam el,
Ma már máshogy megy minden,
De nekem hiányzik hidd el,
Amikor lent fújtuk a füstöt az utcán, sok gondunkat vitt el.
Bejártuk az összes padot,
Átittunk jó sok napot,
A kezemet tűzbe teszem, hogyha rólad van szó,
Barátom, míg meg nem halok.
De fáj, hogy ennyire elhidegültünk,
Hogy egymástól messzire ültünk.
Hülyék vagyunk, részeg az agyunk,
De bármennyi pénznél többet ér a szavunk.
Egy forintunk nem volt a zsebünkben,
Mégis boldogság látszott a szemünkben,
Tervek, álmok,
Miközben suliba járok.
Mozognék, gyere el focizni,
Vagy lazulnék, menjünk le szotyizni.
Láttuk, amit más el nem hitt,
Tudtuk, amit más elferdít.
De mi igazak voltunk, és jók,
Elválaszthatatlan Tesók!
Hogyha olyanunk volt, órákon át csak sétáltunk a parton,
Hallgattunk egy rövid demót.
Nem tudtunk, hogy mi lesz belőlünk,
És most nézd meg, hogy mivé fejlődtünk,
Húzhatnám pár mondaton át,
He Baratom! Tudd, hogy még gondolok ráddd!