Szálloda a holdon - megvetetlen az ágy
Szálloda a holdon - ha tényleg kellek, ott megtalálsz
Táncoltam asztalon, csapkodtam ajtókat
Lestem a cseleket, annyit bámultam titeket
Vertem a falakat, átkoztam magamat
Ébredtem mezőkön, lebontott híd alatt
Nem adtam hálát fűnek-fának
Nem állítom azt, hogy bármit is bántam
Éveken át a sivatagok fölött egy kifeszített kötélen jártam
Szálloda a holdon….
Mindenki bent volt, zúgott a bálterem
Csak én jártam kinn ott a kapuk előtt
A pocsolyába köptem minden gondomat
Egy valódi vesztes, egy igazi hontalan
És elhúztak mellettem veszett tülkölő
Padlógáz-taposó, ablakba könyöklő
Sofőrök meg a jószagú nők
Magukkal harcoló másokkal üvöltők
Mert a zavaros, bánatos ébredésből
A kételyeken, no meg a reményen át
Az éjszakai extázisba tartok
A zarándokúton minden áldott nap
Papolhatnak, nem érdekel
Az ócska szavak az ajtóig sem jutnak el
Nem sírok a múlton, se a holnapon
Maradtam az, aki voltam, lettem aki vagyok
Unalmas darabban játszottam az ostobát
Letagadtam, de sejtettem, merre tovább
Megléptem a hátsó lépcsőkön át
Leporoltam magamról a föld porát
És itt fekszem elbűvölve a naplemente után
Szálloda a holdon - ha tényleg kellek, ott megtalálsz
Újra meg újra, amíg tart az álom felébredek és újra megpróbálom