Nap nap után könny, egy kevés öröm
Az idő meg nem áll itt a Földön
Végtelen Óceán, hova siklik a hajónk?
Hol védett az öböl, ahová tartunk?
Mért kell a rosszat legyőzni, minden nap újból elűzni?
S mért hisszük el, hogy az élet ilyen?
Nem tudunk egymáshoz szólni, elfáradt lelkünk megóvni
S mért hisszük el, hogy az élet ilyen?
Hol a várt kikötő, ahol boldog az ember
És a könnycsepp nem sós, mint a tenger?
Ezer csillagos éj, a szél fájó dallam
De megvirradt már, jön a hajnal
Mért kell a rosszat legyőzni, minden nap újból elűzni?
S mért hisszük el, hogy az élet ilyen?
Nem tudtunk egymáshoz szólni, elfáradt lelkünk megóvni
S mért hisszük el, hogy az élet ilyen?
Mért kell még álarcban élni, mögöttem megbújva sírni?
S nem hiszem el, hogy az élet ilyen
Sorsomat tétlenül nézni, életünk fordítva élni
És nem hittem el, hogy az élet ilyen
(Mért hisszük el?)
S mért hisszük el, hogy az élet ilyen?