Ne vedd el tőlem az Időt,
Percet s az éveket, a Reményt,
Hogy egyszer jobb lehet,
Ne vedd el tőlem az Utat!
Egy a tízmilliónak, esélyt ennyit kell, hogy adj.
Akik az árnyékok mögött élnek, mind eljöttek hozzád,
Akik csak titokban remélnek, hogy van még Igazság,
Akik már senkitől sem félnek, most ők hívnak téged.
Legyen miénk az Élet!
Ne vedd el tőlem a Napot,
Tisztán és fényesen ragyogjon
Még ott fenn nekem,
Ne vedd el tőlem az Érzést!
Örömet, bánatot, mindazt, ami csakis én vagyok,
Akik az árnyékok...
Tiéd lesz az Élet, csak vedd, el, sose kérjed,
Mint a fáklyaláng lobbanjon benned!