Bölcsőnk a romokon állt,
Rokonaink mind körülvettek.
Fogakat rejtő bájmosollyal
Néztünk, ha ránk nevettek.
Tetszett a verekedés,
Mozikba' lestük: hogy csinálják.
Kirakatok közt álmodoztunk,
Bentről a gazdagság figyelt ránk.
Később a füstkarikát
Közösen fújtuk szép kerekre
Valaki fogta,
S átugrottuk sorban szédelegve.
Gyönge az anyai kéz,
Vihar elől már senki nem véd.
Körmünk az élet húsába tép.
Sírhatsz, ha megölelünk,
Szavaink ízét úgysem érzed.
Fiaid volrunk távozáskor-
Mások, kik visszatérnek.
Borból mi nem ihatunk,
Poharad szánkkal összehúznánk.
Te, aki szültél szenvedéssel,
Többé te nem ismerhetsz ránk!