Egy vörös szõnyegen, mint szédült õrült
Ülök és készülõdök, szívem sérült
Innék talán egy kortyot a jégverembõl
Kibírom tán de a láng rég megtört
Fáj nagyon az érzés, hogy nincs már
Pedig tudod jól, hogy több nem jár
Tudod, nem is kérdeztem még
De te vállalnád tán az éjfeketét?
Tizenhárom szál gyertya
Léleknek tüzes gyolcsa
Tizenháromszor hittem
El azt hogy itt minden rendben
Tizenhárom szép emlék
Mind itt lebeg, mint életkép
[egyszer tíz s egyszer három]
Õszintén nagyon bánom
A reggel ködös búja nem nyújt áldást
Versként megfogalmazva minden ártást
Otthagyom hát, így még lehet tán változás
Összegyûrve végzem folyton folyvást
Eltakarom kínom, te hitvány
Hiszen érzed jól, hogy több nem jár
Talán, nem is éreztem még
Ilyen sejtelmes, gonosz éjfeketét
Tizenhárom szál gyertya
Léleknek tüzes gyolcsa
Tizenháromszor hittem
El azt hogy itt minden rendben
Tizenhárom szép emlék
Mind itt lebeg, mint életkép
[egyszer tíz s egyszer három]
Õszintén nagyon bánom