Könnyű kiskabátban az eszpresszó előtt
Úgy tett a lány, mint aki épp csak arra jár
De látszott rajta, ahogy az órát figyelte
Hogy valakit izgatottan vár
Éreztem, arra gondol, hátha nem jön el
Tétován elindult a Margit híd felé
Az újságosnál megállt és vett egy divatlapot
S visszament az eszpresszó elé
Én azt gondoltam, hogy az életünk nem más
Mint állandó, nyugtalan, örök várakozás
S mikor az ember többé senkit se vár
Az mindennek a vége már
Múlnak a percek és a lány hiába vár
Látszott az arcán a végtelen szomorúság
Az együttérző felhők elsírták maguk
Esőben indultam tovább
És azt gondoltam, hogy az életünk nem más
Mint állandó, nyugtalan, örök várakozás
S mikor az ember többé senkit sem vár
Az mindennek a vége már
És azt gondoltam, hogy az életünk nem más
Mint állandó, nyugtalan, örök várakozás
S mikor az ember többé senkit sem vár
Az mindennek a vége már