Könnyű kiskabátban az eszpresszó előtt Úgy tett a lány, mint aki épp csak arra jár De látszott rajta, ahogy az órát figyelte Hogy valakit izgatottan vár Éreztem, arra gondol, hátha nem jön el Tétován elindult a Margit híd felé Az újságosnál megállt és vett egy divatlapot S visszament az eszpresszó elé Én azt gondoltam, hogy az életünk nem más Mint állandó, nyugtalan, örök várakozás S mikor az ember többé senkit se vár Az mindennek a vége már
Múlnak a percek és a lány hiába vár Látszott az arcán a végtelen szomorúság Az együttérző felhők elsírták maguk Esőben indultam tovább És azt gondoltam, hogy az életünk nem más Mint állandó, nyugtalan, örök várakozás S mikor az ember többé senkit sem vár Az mindennek a vége már És azt gondoltam, hogy az életünk nem más Mint állandó, nyugtalan, örök várakozás S mikor az ember többé senkit sem vár Az mindennek a vége már