Hol volt, hol nem volt, a rádió hangja szólt
S olyan szépen mondta az esti mesét.
Hogy a sárkány s az óriás
Hát csúnya volt nem vitás
De a végén győzött a jó és a szép.
Unom a sok mesét, unom a sok mesét, hamis a tanulság
Unom a sok mesét, hiába lenne szép, nem az a valóság.
Hiszen ma csipkés kombiné van szegény Csipkerózsikán,
És a Hamupipőke jól él túl az Óperencián.
Unom a sok mesét, unom a sok mesét, hamis a tanulság
Unom a sok mesét, hiába lenne szép, nem az a valóság.
Hiszen ma díszszemlére járnak az ólomkatonák
És szoros kötelékben szállnak a táltos paripák.
Hol volt, hol nem volt,
Régen volt, de szép volt,
Mikor vártam, vártam az esti mesét.
Végül tudtam már azt, hogy hol repül a griff madár,
S kinek szánják a szép királylány kezét.
Unom a sok mesét, unom a sok mesét, hamis a tanulság
Unom a sok mesét, hiába lenne szép, nem az a valóság
Hiszen ma Hófehérke tudja, ha nem túl ostoba,
Hogy a pótmamája nem rossz, csak a helyzet mostoha.
Unom a sok mesét, unom a sok mesét, hamis a tanulság
Unom a sok mesét, hiába lenne szép, nem az a valóság.
Hiszen a terülj asztalkának kicsi a szűk panellakás,
És a mézesmadzag éppen még nem mézeskalács.